Ha valaki a világ egy távoli, idegen részébe utazik, akkor bölcs dolog egy kis kutatást végezni, hogy tudja, mire számíthat. Felkutatni az országot az interneten, elolvasni róla néhány könyvet (pár jó blogot 😊), és egy ellenőrzőlistát készíteni a legfontosabb túlélési tippekről.
Mozaikcsaláddá válni nagyjából ugyanilyen felkészülést igényel.
Mégis elképesztő, hogy hány pár utazik a mozaikosok idegen országába
kevés előkészülettel vagy anélkül. Ron Deal amerikai családterapeuta cikke
nyomán, és találó hasonlatából kiindulva a következő tippeket érdemes
figyelembe venni a mozaikosodás első éveiben.
1. Fordulj
utazási irodához. Mielőtt elindulnál a mozaikcsaládok ismeretlen vidékére,
tájékozódj minél többet az ott élők kultúrájáról, társadalmi elvárásairól és kapcsolati szabályairól. Ne feledd, hogy Te nem látogató leszel,
hanem új polgár, ezért meg kell értened az ottani életet olyannak, amilyen.
Minél többet tudsz, annál jobban eligazodsz a terepen. (Böngéssz például ezen a
blogon.)
2. Ne
térj el az úticélodtól (amennyiben az a harmonikusan működő mozaikcsalád)!
Amikor egy idegen országba utazunk, sokszor ismeretlen terepen találjuk magunkat,
szükségünk van némi érzelmi alkalmazkodásra, rugalmasságra – mint a
mozaikcsaládunk alapításakor is. Számíthatsz rá, hogy olykor elveszettnek érzed
magad, de ne ess pánikba, amikor ez tényleg bekövetkezik!
Tanulj meg tájékozódni akkor is, ha aggódsz, tegyél fel sok
kérdést, és hallgasd meg útitársaid válaszait! Ne feledd, ők nem az ellenségeid
(annak ellenére, hogy időnként különböző irányokban indultok el).
Idővel megismeritek a helyi ízeket is, akár meg is
szeretitek… Megtanuljátok, hogy is kell „főzni” egy mozaikcsaládban. De azért lassan
egyetek! Az idegen ízvilág, szokatlan hozzávalók el is csaphatják a hasatokat. Jobb,
ha nem vársz tökéletességet a családtól: lesz, aki épp nem kér a kajából, és
lesz, aki hangosan bö..ent... Ne reagáld túl!
3. Törődj
a párkapcsolatoddal! A mozaikcsaládban bekövetkezett feszültségek,
még akkor is, ha az exektől vagy a „kapott” gyerekektől indulnak ki, végül a hálószobában
végződnek. Többnyire nem jól.
A veszekedések egyik ellenszere a kommunikációs és
konfliktuskezelési ismeretek elsajátítása. Ma már nem nehéz találni ilyen
tréningeket, oktató anyagokat, érdemes kipróbálni őket. Ha kész vagy tanulni,
gyakorolni, pajzsot építhetsz magatoknak a válás és a szorongás ellen! Lehet
ebben fejlődni, ezt igazolhatom! 😊
A másik, hogy mindenképp szánjatok időt a lazulásra, csak
kettesben. Séta, filmezés, kirándulás, bármi… Meg kell oldani, hogy legyen rá
idő, hiszen ez jelenti a ti személyes tankolásotokat az út további részéhez,
nem hagyhatjátok, hogy csak úgy döcögjön a szekér!
4. Kapcsolódj!
Fókuszálj mindarra, ami összeköthet. Használd ki azokat a természetes
kapcsolódási pontokat (érdeklődési köröket, közös tevékenységeket), amelyek a „bennfentesek
és kívülállók” (a családod tagjai) között kapcsot képezhetnek. Nálunk pl. a
férjem ügyes pingpongos, a gyerkőcei is jól ütögettek, amit én és a lányom csak
irigykedve szemléltünk. Mindaddig, amíg el nem kezdtünk közösen is játszani,
egyre többet, és a gyerek egyszercsak beiratkozott ping-pong edzésekre. De az is lehet, hogy a népes új családban
lesz, aki pl. vegetariánus, vagy vegán (hoppá, ez is saját példa, elnézést!). A kezdeti idegenkedés
után nyugodtan el lehet kezdeni kísérletezgetni a közös főzőcskékkel, új
ízekkel…
5. Maradj elérhető! Nemcsak az „utastársaid”, hanem a régi barátok, fontos kapcsolatok részére is. Nem könnyű, hiszen az embert el tudják sodorni az események, új élmények. De szükségünk van a külső kapcsolatokra is! Válás után különösen fontos ez, hiszen elveszíthetjük korábbi „összejárós” barátainkat, vagy a költözéssel a kedvenc szomszédainkat. Dolgozzatok azon, hogy akár új barátságokat is kössetek más párokkal, akik hasonló cipőben járnak!
Az is jó hozzáállás, ha kerestek egy „idegenvezetőt”:
pszichológust, családkonzulenst, mozaikmentort, aki a helyismeretéből fakadóan értékes útravalókkal,
a kívülálló szakember elfogulatlanságával állhat mellétek az út rázósabb
szakaszain.
6. A
szokások értékét se hanyagold el! Tarts meg néhány régit a gyerekek
kedvéért, és idővel hozzatok létre közösen néhány újat. Ez segít abban, hogy a
család új identitást kapjon. A szombat esti társasozás, filmezés, vagy a közös
élmények fotóinak albumokba rendezése mind erősíthetik az „egy csapat vagyunk” érzését.
7. Segíts
a gyerekeknek! Mondd el nekik, hogy számítsanak rá, hogy menet
közben a legkülönfélébb érzelmeket élhetik át – a haragtól a csalódottságon,
féltékenységen át a lelkesedésig, szeretetig –, és segíts nekik megfogalmazni
őket. Légy erőforrás számukra. Ne
féljenek elmondani, hogy érzik magukat. Ne feledd, nekik is idegen ez a terület!
Beszélj arról, hogyan fogjátok bemutatni egymást mások előtt,
s hogy a mozaikcsalád is család, csak nem mindenki tartozik össze vér szerint,
viszont az érzések ugyanúgy összekötnek.
Az első évben sűrűbben, de később is rendszeresen tölts időt
saját gyerkőceiddel, még ha csak negyedórát is, de érezzék, hogy fontosak, és
csak rájuk figyelsz!
8. Légy
jó csapatjátékos! A szülőknek és a mozaikszülőknek (nemszeretem
kifejezéssel: mostoháknak) meg kell találniuk a közös nevezőt a családi
szabályok terén, és abban, hogy miként fognak együttműködni. Ehhez sok-sok
beszélgetésre, folyamatos egyeztetésekre lesz szükség. Egyáltalán nem sétagalopp. Izzasztó. Szorongató. De amit személy szerint ajánlhatok: tartsd szem előtt, hogy pároddal és a gyerkőcökkel (bárkiéi is legyenek) mind más előélettel és szokásokkal, "örökséggel" érkeztetek egymás életébe, amit tiszteletben kell tartanotok, és a drasztikus megváltoztatási szándék helyett inkább folyamatosan mérlegeljetek és finomhangoljatok! Ha valóban fontos a párotok, akkor rendesen feltankoljátok a türelemtankotokat, és gyakran szeretkeztek! 💕💘
+ Az első években a mozaikgyerekeiddel való kapcsolatépítésre
koncentrálj ahelyett, hogy megpróbálnál tekintélyszeméllyé válni. Arra is
ügyelj, hogy az ő tempójukban haladj. Ellenállásra számíthatsz, de ne
tántorítson el, te vagy a felnőtt!
9. A gyerekeknek két otthonuk van, légy tekintettel erre! A volt házastársak a kibővített mozaikcsalád rendszerének részei, amikor támadod őket, magadat is támadod. Nem kell ahhoz kebelbarátnak lenni, hogy együttműködjetek a gyerekek érdekében, de mennyivel jobb, ha számíthattok egymás segítségére, ha szükség van rá, mint ha a csatározások miatt mindent egyedül kellene megoldani. És a gyerekek mit tanulnak a ti viszonyotokból? Titkolózniuk kell, ha jól érzik magukat a másik szülőnél? Ez az ára, hogy veletek jóban legyenek? Érdemes súlyozni, és inkább asszertíven hozzáállni a kapcsolatotokhoz.
Tartsátok be a gyerekek kapcsolattartási menetrendjét következetesen;
az összeköltözés/esküvő után se változtassatok radikálisan, vagy egyik
pillanatról a másikra.
Ron Deal tanácsa szokatlanul hangzik, de lehet, hogy érdemes
lenne megfontolni valami hasonlót. Ő azt mondja, ha mozaikszülő vagy, valahogy
éreztesd a külön élő szülővel (párod exével), hogy nem jelentesz rá fenyegetést. A
cél, hogy csökkenjen az irántad érzett „félelme”, és ennélfogva az
ellenségeskedés mértéke. Egy rövid forgatókönyvet is ajánl: „Szia Péter/Andi!
Csak szeretném, ha tudnád, tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a gyerkőcöd
szülője – az te vagy, és ezt tiszteletben tartom. Soha nem próbálnám elfoglalni
a helyed (ha akarnám, se tudnám). Én egyszerűen csak egy „hozzáadott” felnőtt
vagyok Pisti/Zsuzska életében, aki igyekszik jó dolgokat hozni az életébe, és
útmutatást nyújtani úgy, mint ahogy bármelyik tanára vagy edzője megtenné. Ha
bármilyen kérdésed van, tudasd velem! Köszönöm!" Szokatlanul hangzik
mindez, de ha belegondolunk, teljesen korrekt hozzáállás, és még ha nem is
válik be, mégis adtunk egy nagyon jó esélyt annak, hogy ezek után
gördülékenyebb legyen a kommunikáció és a kapcsolat a másik családdal.
10. Szerezz
be valami szimbolikusat! Amikor az ember eljut egy új helyre a
világban, szeret szuvenírt vásárolni. Valamit, ami emlékezteti az ottani
élményekre, hangulatokra. Vegyetek Ti is valamit, ami a családotok új
identitását jelképezi, és elősegíti az összecsiszolódásotokat. Ez lehet egy fotóalbum,
ahová a közös emlékeket gyűjtitek majd, vagy pl. egy új étkezőasztal (ami körül
mindenki elfér, amikor együtt étkeztek, beszélgettek), egy pofás kanapé, amin
majd közös filmezéseket csaptok. Találjatok valamit, amit „a miénknek” nevezhettek.
Jó utat, sikeres célba érést!!
🎬
