Miért olyan fontos, hogy a gyerek is lássa, jól vagytok, Ti szülők, együtt?
Négyéves kislányunk az alábbi rajzzal lepett meg minket nemrég:
Amikor férjemmel megkérdeztük, ki van a képen, azt mondta, apa és anya. És miért van a szívecske közöttük? Erre azt mondta, azért, mert szerelmesek. Fantasztikus érzés volt ezt hallani ettől a csöpp gyerektől! Aztán persze azt is megkérdeztük, ő hol van, merthogy nem látjuk a képen. Erre azt válaszolta, hogy a tesói vigyáznak rá, mert mi (a szülei) kirándulunk. Hát így 😊
De nem csak örömködéből osztom meg mindezt, hanem azért, hogy írhassak és meg is erősítselek Titeket arról, hogy:
- a gyereknek biztonságot ad a köztetek
tapasztalható egység
-
nyugalmat, hogy ketten együtt elég erősek
vagytok ahhoz, hogy gondoskodjatok róla
-
érzelmi, lelki jóllétet biztosítotok neki,
hiszen egymásnak is megadjátok
-
mintát szolgáltattok arról, hogy a család alapja
a Ti szövetségetek
-
és hogy a szülők járnak elöl a családi
hierarchiában, de úgy, hogy az jó szívvel követhető legyen az aprónép számára.
Ugyanakkor már most leszögezem, hogy mi sem vagyunk ám „minta
pár” abban az értelemben, ahogy talán néhányan elképzelik: szoktunk vitatkozni,
sőt, veszekedni is, van időnként feszültség, ugyanakkor gondot fordítunk arra,
hogy azt is megmutassuk, hogy alapvetően jól vagyunk egymással, szeretjük a
másikat a hibáink ellenére (másképp fogalmazva: azokkal együtt), és ha néha
nehéz is, kitartunk egymás mellett, nem dobjuk ki, amink már van, amit az évek
alatt egymástól kaptunk: elismerést, figyelmet, tiszteletet, megerősítést, a
valakihez tartozás érzését, stb.
Szóval nem magától értetődő, egyáltalán. Mozaikcsaládban még
annyira sem. Ott vannak a mozaikgyerekek, akiknek mindig nehezebb lesz megélni
azt, ami a közös kicsinek olyan kézenfekvő. Ők veszteséggel érkeztek a családba,
nekik azzal is meg kell küzdeniük. Főleg a kapcsolat elején még meg is
nehezítheti számukra az új helyzet elfogadását, ha a felnőttek „turbékolását”
látják. Jobb, ha erre is odafigyelünk, mert teljesen más helyzet az ő
megélésük, mint a miénk, és megint teljesen más a közös kicsié.
Ahhoz, hogy ez jól alakuljon, fontos a tudatosság, ami talán
az egyik legnehezebb a mozaikozásban: úgy legyünk újra boldogok a válás után,
hogy közben figyeljünk is egy csomó körülményre, háttérre, amelyek pedig a fékezést
követelik.
Nem mondom, hogy mi mindent tudtunk, vagy ha tudtunk, úgy is
csináltuk… Elkövettünk pár hibát, mert azt hittük, ránk nem vonatkozik ez vagy
az a szabály. És így sokkal, sokkal nehezebb ez az út.
A jó hír, hogy most már látom a folyamatot, ismerem azokat a
pontokat, ahol egy jól elhelyezett beavatkozással könnyebb lehet az út. Mit
értek beavatkozás alatt? Ha az általánosan megfogalmazott, és alapvetően jó
szándékú, ámde mégiscsak általános tanácsok helyett a konkrét szereplők jól
körvonalazott nehézségére a két „főszereplő”, vagyis a pár a maga célirányos és
MŰKÖDŐ megoldásait találja meg. Kérdezed, hogy miért? Mert csak ez fog működni:
ha Te Magad jössz rá, akár segítséggel is, de Te Magad, hogy min kell
változtatni, vagy mit kell tenned, mert azt meg is fogod tenni. Amíg ezt más
mondja Neked, addig nem lesz Tiéd a tudás és az irányítás sem. Márpedig az életed
és a családod életét Neked kell irányítanod!
