akinek olyan tesói lesznek, akivel csupán anya vagy apa közös,
és akinek majd el kell magyarázni, hogy egyik (másik) tesó miért másképp nevezi a szüleit,
és a nagyszüleit,
aki olyan családba születik, ahol a hétvégék sosem egyformák, mert hol ez, hol az van otthon,
és mintha minden és mindenki állandó mozgásban lenne...
Izgalmas lesz, ahogy minderre rácsodálkozik, sőt, már most is, amikor még másfél éves sincs a mi legkisebbünk, megfigyelhető, hogy valamit sejt, hogy valamit érzékel mindebből. Pl. hogy egyik hétvégén mindenki otthon van, sőt eggyel többen is, a másikon meg csak apa, anya. Hogy az a kedvesen mosolygó lány, aki kéthetente egyszer egy rövid időre megjelenik, mennyivel másképp viselkedik, mint a másik kettő, akiket anyáék nővéreinek mondanak. Előbbi nem is nagyon szól hozzá, a másik kettő meg folyton viccelődik és játszik vele. De mindhárman nagyon kedvesen tudnak mosolyogni, és az asztalnál is mindenkinek van helye.
Ki tudja, talán nem is lesz olyan bonyolult elmagyarázni neki a dolgokat, talán könnyebben meg is érti majd, mint sejtenénk, és bár elég nagy a korkülönbség a (fél)testvérek, vagy inkább: mozaiktesók között, talán egyszer mégis összenőnek, egymáshoz fejlődnek, és a múltból az lesz a legnagyobb örökség, hogy
ott lesznek egymásnak, az állandóan változó fészek ellenére mégis hordozva annak különös melegét.
