Rákészülsz párocskáddal a hétvégére, merthogy hétközben
körülvesz a sok gyerek (te gyereked, én gyerekem…), és örültök, hogy végre kettesben
lehettek! Kicsit lehet lazáskodni, kicsit nem szülőnek lenni, hanem csak úgy
felnőttnek, párnak…
Aztán jön a hír, egy-két nappal előtte: mégsem jó a másik
szülőnek a hétvége, vagy a gyereknek jön közbe egy iskolai vagy baráti program…
Minden összedől, a szép remények a szűkös két éjszakás kalandról
szertefoszlanak, és a megrökönyödés után keresitek a hibást, majd egymásnak is
estek, hogy ha már rossz, legyen nagyon az.
Ismerős? Volt ilyen?
Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel?
1., Puffogni.
2., Emailt írni az exnek, hogy mégis hogy gondolta (már
megint) ezt??! Hát neki nem fontos a gyerek? Hát ő mit szólna, ha betervezne valamit,
amit mi hozzá hasonló eleganciával keresztülhúznánk?
3., Hibáztatni az iskolát/osztályfőnököt, hogy pont a „mi
hétvégénkre” szervezett már megint valamit. Miért kell még hétvégén is befogni
a gyerekeket??
4., Beolvasni párunknak, amiért nem tudja megértetni a
gyerekével, hogy a „mi hétvégénkre” ne szervezzen programot. Ja, hogy neki is
van társasági élete? Ja, hogy örüljünk, hogy nem a neten lóg a szobájába
zárkózva?? Hm…
Jó, ezek valójában a kevésbé célravezető megoldások, ez nyilvánvaló.
Esetleg 5. lehetőség: veszünk pár mély levegőt, elszámolunk,
ameddig kell, és próbálunk valamit kitalálni, amit a gyerek kora, és a
körülményeink megengednek:
5/1. A legjobb megoldás, ha van erre lehetőség: nagyszülős
hétvégét rendezni a gyerkőc számára. Elvisszük/vitetjük a mamáékhoz, ahol a
legfinomabb ételekkel kényeztetik majd, nézhet tévét, mászkálhat a fán vagy bandázhat
a szomszéd gyerekekkel. Ez a „lepasszolom a gyereket” nevű, talán nem túl
elegáns, ám roppant hasznos módszer. Mindenki profitál belőle.
5/2. Ha nem megoldható, még mindig ott van a pizsiparti a
barátéknál, unokatesónál című, hasonlóan gyerekbarát program, persze azzal együtt,
hogy ezt illik egyszercsak viszonozni.
5/3. Ha nem megoldható az ottalvós vendégség, lehet félnapos
programot szervezni neki valahol, valakivel, akivel szeret együtt lenni, de
akár bébiszitter is lehet. Nem árt ilyesmiben gondolkodni, mert mozaikcsaládban
mint tudjuk, az egyetlen biztos dolog, hogy semmi sem biztos, pláne nem a megbeszélt
rendszer. Lehet ez egy délelőtti program ebéddel egybekötve, vagy ebéd utáni
kiruccanás valamerre: barátokhoz, keresztszülőhöz, rövid túra vagy
városfelfedezés…
5/4. Ha csak arra vágyhatunk, hogy legalább egy pár nyugodt
óránk legyen kettesben, hívhatunk ugyanígy bébiszittert vagy rokont, barátot,
akivel szeret lenni a gyerek, mi pedig elmehetünk moziba vagy sétálni egyet,
stb. Vagy fordítva: a gyerek megy moziba, játszótérre, játszóházba, fagyizni,
mi meg élvezzük a kettesben töltött pillanatokat – nélküle.
+ Legyünk kreatívak! De csak akkor tudunk azok lenni, ha nem esünk
letargiába (és egymás torkának) a nem várt hír hallatán.
Újrakezdeni ér, boldognak lenni nem lehet luxus!
