Emlékszel még, amikor először képzelted el, milyen lesz a családod? Kik lesznek benne, hogy fogtok élni, és hogyan nem…?
Mit álmodtál róla? Mennyire volt biztonságot adó,
szeretetteljes, lelkesítő?
Talán Te is tudni vélted, mit nem szeretnél, de azt nem
tudhattad, hogy amit el akarsz kerülni, pont az lesz a tiéd, mert az lesz az
ismerős, amiben sokáig otthon voltál, ha nem is esett mindig jól.
Ma már tudod, tapasztalod, hogy nem azt éled, amit szerettél
volna. A társ, a család, amit megálmodtál, máshol van, és valószínű, hogy
valami hasonló élménye van rólad is a másiknak…
Ami elromolhat, az el is romlik.
Mit teszel? Küzdesz? Elmenekülsz? Lebénulsz?
Javítasz?
Tanulsz?
Lám, van néhány lehetőség. Van, ami előrevisz, van, ami
bebetonoz.
Most képzeld el újra, mit szerettél volna akkor, amikor még
volt benned erő és hit, amikor még büszke voltál, vagy büszke szerettél volna
lenni magadra. Amikor még olyan sok minden előtt voltál. És most add hozzá
mindazt, amit elértél azóta: a sikereidet és a kudarcaidat egyaránt, mindazt,
ami megtanított valamit magadról.
Ez vagy Te ebben a pillanatban. A következőben pedig?
Egy fejlődésben, örökös változásban lévő élet, elvált
szülőként már nemcsak magadért felelős. Tanuld meg újra szeretni magad és az
álmaid, hogy közelebb férhessenek hozzád!
Nemcsak az álmaid.
Újrakezdeni ér! Hibázni ér!
Egy helyben toporogni, magadat sajnálva önsorsontás!
Ha túl sok a kérdésed, nem látod, melyik megválaszolása
lenne az elsődleges és előrevivő, keress meg, beszéljünk róla!
