53. Témák szerinti válogatás a blog bejegyzéseiből

Nem is gondolnád, de téged is érint, vagy minimum egy közeli ismerősödet a mozaikcsaládos téma. Mivel a házasságok legalább fele válással végződik, s ebben többnyire gyerekek is érintettek, az elvált szülők jó eséllyel előbb-utóbb találkoznak valakivel, akivel újra párkapcsolatot alakítanak ki. Na ettől kezdve lesz létfontosságú számukra, hogy fel legyenek vérteződve a mozaikcsaládokat érintő ismeretekkel. Ezt a családi közösséget ugyanis, ahol a pár egyik vagy mindkét tagja már rendelkezik egy korábbi kapcsolatból gyermekkel, így nevezik. Nem túlzás a létfontosságú jelző! Aki próbálta már, igazolhatja... :) S még csak nem is kell egy fedél alatt élni a gyerekkel, anélkül is hatással van kettejük életére kisebb-nagyobb mértékben, sok mindentől függően.

Na erről a sok mindenről szól ez a blog és a hozzá kapcsolódó Facebook-oldal, s most adok egy kis tematikus ízelőt az elmúlt néhány év írásaiból, amolyan gyorsbillentyűs linkgyűjteményként. Azt még hozzáteszem, hogy ha valamelyik téma alatt kevesebb bejegyzést láttok, az nem azt jelenti, hogy nincs róla szó többször, hiszen a felmerülő kérdések némileg átfedésben vannak egymással, csak sokat közülük fel is lehet címkézni azzal, hogy pl. a párkapcsolatról vagy az apaságról szól stb.

1., Ha egy kicsit jobban meg akarod ismerni a mozaikcsaládos felállást, a lehetséges variációit, hogy eldöntsd, vajon te is ennek az extrémsportnak vagy-e öntudatlanul is az űzője, vagy hogy milyen folyamatok jellemzik a "nagykorúvá" válásában (azaz honnan hová lehet eljutni), akkor ezeket nézd meg:

• A mozaikcsalád

• Kinek a kije?

• Mozaikok - variációk egy témára

• Mozaikevolúció: egy - szülő - egyszülő - mozaik

• Hernyóból pillangóvá - a nagy átalakító show Mozaikéknál

• Mi jut eszedbe a mozaikcsaládról? - Egy felmérés eredményei

• Mozaikcsaládban a gyerekek, felnőttek - nézőpontok

• Bővülő család

• A legkisebb közös többszörös

• Meglepetések, határ(talanság)ok, korlát(oltság)ok  

• Három törvényszerűség, amikor elvált apával/anyával alapítasz családot

2., Azt gondolod, egy ilyen családi formáció maga lehet a káosz? A szerelmi életedre nézvést meg az önként vállalt katasztrófa? Lazíts! Ez mind egyszerre igaz is, meg nem is. Igaz, hiszen tényleg nem egy fáklyás menet a mozaikcsalád működtetése, ugyanakkor rengeteget tanulhatunk belőle, fejlődhetünk általa mi és a gyerekeink is. Nézd csak:

•  A mozaikcsalád pozitívumai...??? Heee???

• Amit egy mozaikcsalád adhat

• Lehet ezt másképp csinálni?

• És MIT kéne másképp csinálni???

• EZT kéne másképp csinálni!

  
3., Min múlik, hogy jól működik-e egy család? Hát, sok mindenen, igazad van, de azért ha nem ágyazunk meg neki egy stabil párkapcsolattal, akkor elég nehéz lesz a többi körülménnyel is megbirkózni. Persze, mondhatod: a párkapcsolatod biztonságát meg azok a bizonyos körülmények (exek, gyerekek stb.) tépázzák meg, ez egy ördögi kör... Neeem! Azért nem vagyunk teljesen eszköztelenek! Itt olvashatsz a párkapcsolatod megerősítéséről, lentebb pedig a gyerekekhez, exekhez fűződő viszony alakításáról: 

• Egyszer, kétszer, hányszor??

• Párkapcsolat, haladó szint

4., A mozaikosság egyik legégetőbb és legérzékenyebb kérdése a kapcsolat minősége a gyerekekkel. A sajátunkéval is, de leginkább a párunkéval, vagyis akit kaptunk, "kéretlenül". És a párunk viszonya a mi csemeténkkel is megér egy misét. Egyik sem sima ügy, mondhatni a legtöbb konfliktus forrása, amit ha nem igyekszünk orvosolni, rámehet a párkapcsolatunk, és mi magunk is. Nem egy esetről hallottam, amikor szép reményű apák, anyák életre szóló betegségeket kaptak a gyermekeikkel való rossz viszony miatt. Ha csak egy kicsit is megpróbálunk javítani a kapcsolatainkon, már az is több, mint a semmi, és én még annál is többet javaslok ezeken a linkeken:

• Tündéri mostohák? Hogyan??? 

• Ki lehet jönni a mostohagyerekkel?

• Kapcsolatok, és amit tehetünk értük

• Be(le)szólhatok?

• És szerethetem egyáltalán a mostohagyerekem?

• Egy híján. ENNYI????? De ha a gyerek kekeckedik????!

• Szépet hazudni a gyereknek

• A nagyfiúk nem sírnak

• Küzdelmeink a mozaikcsaládban a gyerekekkel  

5., Az exek. Ó, hát róluk is kell szólni, hiszen ők is családtagok! Mindenféle irónia nélkül is, hisz a gyerekek és köztük elválaszthatatlan kapocs van, és többnyire maguk is tesznek róla, hogy ne feledkezzünk meg róluk 😉 De nem éri meg belemenni ilyen-olyan játszmákba, amelyek legtöbbször csalódottságból, bosszúból fakadnak. Ha minél hamarabb nyugodt életet szeretnénk, meg kell dolgoznunk érte, s a kielégítő kapcsolatnak nemcsak mi leszünk a nyertesei, de legfőképp a gyerekünk, akiért alapvetően mindent megtennénk, nem igaz? 

• "Az élet nem habos torta..."

• A szülői elidegenítés

 6., S most jöjjenek a konkrétumok, a rendszer, a szabályok, ahogy érdemes csinálni, s ahogy nem:

• Váltott elhelyezés

• Mozaikéknál a tér és a szabályok

• Családi szabályok, élhető rendszer 1.

• Családi szabályok, élhető rendszer 2.

• 4+1 megoldás, ha "közbejött valami" az apás/anyás hétvégén...

• Ha mást gondolunk a gyerekek mobilhasználatáról

7., Mindenkinek van valamilyen mániája, nekem több is, pl. a mozaikosságon belül az apák sorsa, ügye. Talán azért alakult ez így, mert magam is "apás" vagyok, s látom, tudom, milyen az, ha valakit nem engednek apaként érvényesülni. Vagy a helyzet nem engedi. Nos, ez nem tökösség kérdése (elnézést a kifejezésért) csupán, hanem sok-sok tényező együtt- vagy épp ellenhatásáé. Ezekről írok a lenti cikkekben.

• Apák, elérhetők / távoliak I.

• Apák, elérhetők / távoliak II. - párkapcsolati alapkőletétel

• Apák, elérhetők / távoliak III. - mozaikszülők és -gyerekek

• Apák, elérhetők / távoliak IV. - és gyerekek, távoliak...

• Vélt vagy valós igények? Apák kereszttűzben, esetleg a saját csapdájukban?

Ez pedig az anyákról, anyáknak, akikről eddig viszonylag keveset szóltam direktben, de ami késik, nem múlik:

• Anyák, édesek, mostohák

8., Minden mozaikcsaládban meg kell oldani a közös "családi" ünnepeket, vakációzásokat, ami ugyancsak nem könnyű feladvány. Érzékeny téma, hiszen nagyon sok mindenkivel kell egyezkedni a "szeretet" (s nem a háború!!) ünnepén, és sok érdeket kell összehangolni a nyaralások, lazulások szervezésekor is. Fura paradoxon, hogy ezek azok az alkalmak, amelyeken a gyerekeink, családunk életébe meghittséget, békét, feltöltődést akarunk vinni, s valahogy mégis a legnagyobb konfliktusainkat szülik...

• Karácsony válás után, mozaikban

• Karácsony, ahogy a nő látja, és ahogy a férfi 

• Nyaralás mozaikcsaláddal. Lehet így is, meg úgy is

• A gyerekeddel nem lehet együtt nyaralni!

 +1 Ami nem fért bele egyik címke alá sem:

• Miért szól az egyszülőknek is?

• Családtámogatási csomag – és a „bónuszok”, amikről nem beszélnek

 

50. Ha mást gondolunk a gyerekek mobilhasználatáról

Gyakori probléma mozaikcsaládokban, hogy eltérő véleményen vagyunk párunkkal a csemeték kütyüidejét illetően. Vagyis, míg egyikünk korlátozni szeretné ezt az időt, a másikunk a gyerekekre bízná. Főleg akkor van ez így, ha a gyerekek nem velünk laknak, csak látogatóba jönnek hozzánk. 

Amikor erről elkezdünk vitatkozni, könnyen beleeshetünk a hibába, hogy szigorúnak vagy épp felelőtlennek címkézzük a másikat. Előrébb leszünk-e ezzel?

Aligha. Inkább tovább szítjuk a feszültséget, amit nyilvánvalóan a gyerekek is érzékelnek, s a legjobb, amit tehetnek ekkor, hogy még jobban bebújnak a monitor mögé, csak hogy ne minket halljanak. 

Két dolgot tehetünk.

Az első, hogy ezt mindenképp kettesben beszéljük meg, ne a gyerekek előtt, és valóban hallótávolságon túl.

A második, hogy kérdezzük meg párunktól, kölcsönösen, mi a konkrét elképzelése, célja azzal, hogy korlátozni akarja/nem akarja a kütyühasználatot. 

Amikor lehetősége lesz elmondani, hogy:

– azért kellene korlátozni, mert különben nem lesz rendszer a gyerekek életében, s idővel nem is lesz igényük másféle tevékenységre, közös elfoglaltságra, 

illetve:

–        – azért nem szeretné őket korlátozni, mert ez jelenti számukra a kikapcsolódást, ettől érzik magukat igazán otthon és jól,

akkor egymás minősítése helyett valódi válaszokat kapunk valódi kérdésekre, s megvalósulhat az igazi kommunikáció közöttük. Ezáltal pedig elindulhat a közös gondolkodás arról, hogy lehetne valamiféle közös nevezőre jutni a kérdésben. Merthogy vannak érvek, ellenérvek, nem csupán kimondott vagy kimondatlan érzések és indulatok.

Alapvető tehát a valódi, tényeken és nem csupán érzéseken alapuló kommunikáció. Előfordulhat persze olyan helyzet is, amiben nem tudunk egyetérteni párunkkal, ebben az esetben bízzuk a nevelést a vér szerinti szülőre, ez az ő privilégiuma.

40. Családi szabályok, élhető rendszer 1.

Házasodunk, családot alapítunk, kialakulnak a szokásaink, a saját képünkre formált belső működésünk, majd valami miatt borul az egész, meg a bili, és ott találjuk magunkat a gyerekkel (vagy anélkül, attól függ, hogy sikerült „megállapodni”), egyedülállóként. 

A lényeg, hogy a gyerek kiszakad a megszokott élethelyzetéből, s egy teljesen újba csöppen, ahol aztán idővel feltűnik egy új szereplő (vagy akár több is). Arra most nem is térek ki, hogy a válást követően a szülővel kettesben töltött idő milyen újabb szokásokat hozott, s az új „játékos” mennyi idő múlva és milyen körülmények között érkezett. Induljunk ki abból az optimális helyzetből, hogy az új kapcsolat tényleg komoly, olyannyira, hogy összeköltözés lesz belőle.

Mit kell ahhoz tenni, hogy jó reménység szerint belátható időn belül élhető, mindenki számára elfogadható családi közösség alakuljon ki? Úgynevezett mozaikcsalád? 

Mivel minden család magja, így a mozaikosé is a felnőtt pár, elsősorban rajtuk múlik, milyen lesz a családi életük. Mindegy, hogy ki szülő, ki mozaikszülő (köznyelven mostoha, bár én ezt a szót nem szeretem), nekik kell megegyezniük abban, milyen értékeket tartanak mindketten fontosnak. Ezt követően lehet, sőt ajánlott a gyerekekkel (persze koruknak megfelelő módon) kialakítani ehhez az értékrendhez passzoló házi szabályokat, szokásokat, s velük egyeztetve meghatározni a következményeket is. Így nagyobb eséllyel érzik magukénak azokat, s fognak aszerint viselkedni. 

Ha beleolvasunk a külföldi mozaikcsaládos irodalmakba, mindegyik kiemeli, hogy mielőtt bármiféle „nevelésbe”, szabályalkotásba belekezdenénk, időt kell adnunk a gyerekeknek, hogy hozzászokjanak a változásokhoz, s először a velük való kapcsolatunkon kell dolgozni. És nem árt, ha tudatosan tesszük ezt. Ha pl. az elejétől haverkodósra vesszük a figurát, nem várhatjuk el, hogy pár hét-hónap múlva kompetens felnőttként tekintsenek ránk, aki határokat szab majd nekik. Ugyanígy annak se lenne értelme, ha az összeköltözés után azonnal rendszabályozni akarnánk a közös életünket, az biztosan ellenállásba ütközne. 

Vagyis kell egy átmenet, amihez elengedhetetlen a türelem, és a gyerek érzéseinek megértése is. Ha belegondolunk, pont nem rajta múlott, hogy kiszakadt a megszokott családi közegből, s arról se kérdezte meg őt senki, hogy akar-e együtt élni egy számára idegen emberrel. Mintha nem lenne beleszólása az életébe. Ha csak annyit teszünk, hogy őszintén elmondjuk neki, látjuk a szomorúságát, és tudjuk, hogy nehéz elfogadnia ezt az új élethelyzetet, már tettünk egy lépést felé, hiszen ezzel azt érezheti, hogy elismerjük a veszteségét, nem csak úgy önkényesen belekényszerítjük egy helyzetbe. És ez akkor is igaz, ha valószínűleg jobb körülmények közé került a válás óta. 

Arról, hogy a mozaikszülőnek van-e joga beleszólni a gyerekek nevelésébe, érdekes módon teljesen mást mond a hazai két mozaikcsaládos szakkönyv. Fischer Eszter szerint jobb, ha a mostoha megtartja a két lépés távolságot, míg Bogár Zsuzsa szerint máshogy nincs is értelme a mozaikcsaládnak, mint hogy egyenjogú szülőként állnak a család élére. Bevallom, én mindkettőt végletnek tartom, és valahol a kettő közötti aranyutat tartom működőképesnek, de az is lehet, hogy azért, mert nálunk ez vált be. Ahogy minden család, úgy a benne élő gyerekek is mind mások és mások.

Jó, ha elég érzékenyek vagyunk ahhoz, hogy lássuk, meddig mehetünk el, amivel még megőrizhetjük a belénk vetett bizalmat, és mi az a választóvonal, amin túl már tolakodás vagy határszegés lenne a fellépésünk.

A következő bejegyzésben még néhány konkrét tipp következik a családi szabályok kialakításához.

38. Kinek a kije?

Mozaikcsaládban annyi mindenki lehetünk egymásnak, attól függően, hogy közössé alakuló életünk éppen melyik fázisában vagyunk…

Párunk gyerekének pl. lehetünk ismerőse, apja nője, anyja pasija, ha még nem tart ott, hogy a szülője párjának nevezzen, s nekünk sem lesz ő rögtön „gyerkőcünk”, idő kell, míg mindkét fél részéről kialakul a bizalom ehhez.

Lehetünk barátfélesége is, aki nem akar szülői feladatotokat semmilyen szinten, mondván, van a gyereknek apja, anyja. De ez a barátféleség kaphat elég tiszteletet tőle, mivel jó hozzá, segítőkész, és nem is akar szülője helyébe lépni, vagy őt túlszárnyalni. Könnyebben alakulhat ebből kvázi rokoni, nevelői státusz, mintha erőltetnénk.

Ellenségként is tekinthet ránk, betolakodóként, ha csak párunkra figyelünk, csak a vele töltött időt igyekszünk minőségivé tenni, s a gyerekre csak mint szükséges csatolmányra tekintünk. Vagy épp ellenkezőleg: egycsapásra „pótszülők” szeretnénk lenni, aki – igaz, a legjobb szándékkal – a nevelésébe kezd. 

Meg kell értenünk, hogy a mozaikcsaládban évekbe telhet, míg ahhoz hasonló családi kapcsolatok jönnek létre, mint eredeti családunkban, ahol a kezdetektől, együtt váltunk szülővé, s alakítottuk ki érték- és szokásrendszerünket.

Társunk számára is lehetünk az első idők nagy szerelméből akadékoskodó és megértésre képtelen idegen, aki tehetetlenül áll párja és annak exe és gyermeke elvárásainak kereszttüzében. Nem értjük, mit miért kér a másik, mit miért tart soknak vagy épp kevésnek, holott elvileg mind ugyanazt akarjuk: végre nyugalmat, egyetértést, harmóniát. 

Máshonnan, más élethelyzetből csöppenünk egymás életébe, és egy sokszereplős kirakós darabkáiként kell megtalálnunk a helyünket ott. Ez nem megy egycsapásra, de sikerülhet. Ha minden jól megy, idővel – sok-sok konfliktuson túl is akár – valóban családtagokként tekinthetünk egymásra, s ez a külvilág számára is egyértelmű lehet!