6. Miért szól az egyszülőknek is?

Kicsit visszakanyarodnék az elejére, hogy elidőzzünk annál a kérdésnél, hogy miért is szólhat ez a blog egyszerre az egyedülálló szülőknek és a már újra családban élőknek.

A legtöbb esetben elmondható, hogy a mozaikcsaládosok párjának legalább egyike bizonyos ideig egyedülálló szülőként élt ((nekem speciel mindössze egyetlen személyes ismerősöm van, ahol az apa elköltözését követően szinte azonnal lett új párja anyának, persze az összeköltözés azért kicsit lassabban ment)). Így megtapasztalhatta a válás utáni életmód és -ritmusváltás minden izgalmát és ne tagadjuk: nehézségét, újragondolhatta a gyereknevelésről alkotott eddigi képzeteit, alkalmazkodva a gyerek új, vándor életmódjának velejáróihoz és a családi-rokoni kapcsolatok némi átszíneződéséhez.

Kitalálhatta, hogy az új anyagi körülmények között hogyan lehet a legjobban kijönni, felfedezte az eddig a felszín alatt huncutul megbúvó erőforrásait, amelyek révén másodállást, pluszmunkákat vállalhat, s kifizetheti azokat az iskolai ( + szakköri, vakációzós, gyerekzsúros etc.) pluszköltségeket, amelyekre a tartásdíjból már nem futja. 

Aztán – amennyiben kifejezetten nem zárkózik el tőle –, szerencsés esetben jön az új szerelem. S vele együtt az újabb életforma, de még akár újabb játékosok is a partneren kívül, talán nem is egy :)  Az még hagyján, hogy az elején csak hébe-hóba találkozgatnak, gyerekek nélkül, de eljön az az idő, amikor óhatatlanul fejest kell ugrani a mélyvízbe – s ez jó, ha nem éri teljesen felkészületlenül az ember lányát-fiát.

 Nem lenne rossz például többet tudni arról, hogy a megismerkedést követően körülbelül mikorra érdemes időzíteni a találkozást a gyerek(ek)kel, s hogy annak van-e optimális koreográfiája. Ha megtörtént a találkozó, s mindenki ép bőrrel megúszta, meg még a következő jó párat is, és néhány hónap múlva már esetleg az összeköltözés is felmerül, azt hogy lehet úgy megoldani, hogy lehetőleg már az elején elkerüljünk néhány lehetséges későbbi konfliktusforrást (magánszféra, közös tér vagy pl. az egyéni holmik helye a ritkán jövők számára stb.). Hogyan viszonyuljunk a közös időtöltések kiadásaihoz? Ki mit fizet, kinek, ha nem, miért nem.... Vááááá, nagyon cikis-kínos helyzetek elsőre, amelyek rendszerint (és törvényszerűen, talán) totálisan mások, mint az eredeti családban voltak. Régi és új rokonság, ünnepek, láthatások.... hm, hm...
Fel lehet ezekre is készülni!

Aztán: a szerelem. Az ideje, helye, a hogyanja... Újra felmerül a kérdés: nálam vagy nálad? Nálunk,  de mikor a gyerek már alszik vagy a másik szülőnél van. Semmi sem egyszerű. Féltékeny vagy? A gyerekre? Hülye vagy? Az exre? Na ne már...! Ja, hogy akkor miért sms-ezünk, csetelünk, telefonálunk éjjel tízkor?

Stb., stb...


Fel lehet készülni.

Hányszor hallani ilyesmit: ha én ezt tudtam, volna, ha ezt nekem elmondta volna valaki korábban, stb., mennyi mindent megelőzhettünk volna, mennyire másképp alakulhattak volna a dolgok...

Hát tényleg! És mennyire jó, hogy ma már nemcsak pszichológushoz, lelkészhez stb. fordulhatunk és/vagy könyvet vehetünk (pl. Fischer Eszter: Modern mostohák, a páromnak gyereke van című, ez idáig egyetlen magyar nyelvű, mozaikcsaládoknak szóló művét, amelyről a későbbiekben még lesz szó 2021. évi update: azóta már van más olvasnivaló is magyarul, lásd a Látni, olvasni érdemes fület), hanem emellett vannak virtuális közösségek is, ahol hús-vér sorstársak osztják meg élettapasztalataikat, dilemmáikat, félelmeiket, de sikereiket is, s kapnak ugyanebben a közösségben megértést, empátiát, és még akár működőképes tanácsokat is. Sőt, nem egy ilyen közösség tagjai (apraja-nagyja) a monitorok mögül felállva időnként találkoznak is egymással.

Drága Olvasó! Ez a blog neked is szól, ha te is egyedülálló szülő vagy, esetleg már épp a mozaikcsalád formabontó formációja felé lépdegélsz – vagy ha a közeledben él(nek) ilyen bátor teremtmény(ek), akiknek kívülről talán sokszor kusza, vándormadár életét nem lenne rossz kicsit jobban megérteni...

Legyél te is tagja ennek a közösségnek: olvasóként vagy hozzászólóként, aki szintén fontosnak tartja megosztatni a tapasztalatait, hogy minél jobban megismerjük egymást, és a legjobb limonádét keverjük ki a rendelkezésünkre álló citromból (a'la Nagy Anna)!

Oszd meg, kérlek azokkal, akik számára mindez érdekes lehet!

Köszönettel!!

:)