Nemrég
kaptam egy levelet, amelyben egy kedves olvasóm azt kérte, írjak arról, hogy
lehetne egy mozaikos nyaralást jól csinálni. A levelét – az engedélyével –
megosztom, és a válaszomat is, amiből jól kivehető, mennyire nincs egyféle
recept erre a helyzetre. Azért pár gondolatot mégis hozzáfűznék, hátha segít….png)
.png)
Az első és
legfontosabb, egyben legnehezebb is, amikor közös programra készülünk, hogy
elengedjük azt a hiedelmünket, hogy a mozaikcsalád pont olyan, mint egy
hagyományos család, „mindössze” kicserélődött néhány szereplő. Könnyen beszippanthat ez a gondolat, hiszen
másra sem vágyunk egy rosszul elsült előzmény, egy kudarcos házasság és válás
után, mint egy végre jól működő családra, ahol a párunkkal összhangban vagyunk,
egy hajóban evezünk. Ezzel nincs is gond, de amint az olvasói levélből is
kiderül, nem minden az új páron múlik. A gyerekek nagy valószínűséggel máshol
tartanak a múlt feldolgozásában, és a másik szülőjüknél minden bizonnyal
másféle rendszerben is élnek. Ezt az évközbeni kapcsolattartások során is
megtapasztalhatjuk, és egy nagyobb közös kirándulásnál sem lesz másként. Ha
tudomást sem akarunk róla venni, az éppúgy csapdahelyzet, mintha emiatt bele
sem akarunk vágni a nyaralásba, mert félünk, nem jöhetünk ki jól belőle.
Minden
család más, ezért fontos, hogy mindenki kitapasztalja, neki és az egyes
családtagoknak mi a jó. Ez lehet, hogy azt jelenti, lesz egy pár kevésbé jól
sikerült nyaralás, hogy kiderüljön, kinek hol is vannak a határai, mennyire
képes a komfortzónájából kilépegetni a többiek javára. Hozzáteszem, ahhoz, hogy
egy nyaralás feszültségekkel, összezörrenésekkel legyen megterhelve, nem
feltétel a mozaikosság. Szóval az is fontos, hogy ne írjunk mindent ennek a
számlájára, hanem a rázósabb pillanatokban tegyük fel magunknak a kérdést:
valójában kiről és miről is szól az adott helyzetkezelés, reakció.
Ahogy az
évek telnek, mindenki változik. Évközben igyekszünk minél közelebb kerülni
egymás gyerekeihez, közben megadva a szükséges figyelmet a sajátjainknak is,
pont annyira, amennyire életkorukból és az új, mozaikos változásokból fakadóan
igénylik. Eleinte többet a sajátnak, és finom érdeklődést a párunk gyerekének.
A bizalom apránként, sok befektetéssel épül ki, és nem mindig csak rajtunk
múlik, ezért fontos, hogy ne vegyük magunkra, amiről nem tehetünk. Lehet, hogy
az egyik gyerek az összeköltözés első évében még nehezen nyílt meg, még kereste
a helyét az új családban, de pár év alatt kapott annyi megerősítést, hogy
bátrabban indul útnak veletek. Meg az ellenkezője is lehel: kiderül, neki
valamiért nehéz beilleszkednie. Lehet e mögött lojalitáskonfliktus a szülőkkel,
vagy testvérkonfliktus, pl. a testvérsorrendben történt változás miatt, vagy a
régi család veszteségének feldolgozatlansága, esetleg a kamaszkori természetes
eltávolodás a felnőttektől, stb. Valami, ami megnehezíti a felszabadultságot
egy olyan helyzetben, amikor azt elvárnánk.
Ne várjátok
el. Helyette figyeljetek, hallgassátok, miről beszélnek a gyerekek, mit
kérdeznek, mit kérnek, és beszélgessetek velük sokat. Próbáljátok nem
támadásnak venni, ha mást szeretnének, inkább igyekezzetek nyitott szívvel
meghallani, és megérteni, mi lehet mögötte. Sokszor az is elég, ha azt érzik,
tényleg számít a véleményük, még ha nem is értetek velük egyet.
Ha
elengeditek a „mi jó család vagyunk”, „nálunk mindenki egyet akar” eszméjét,
könnyebb lesz úgy szervezni a nyarat, hogy kevesebb görcs legyen benne.
Megengedhetitek magatoknak például, hogy akár több részletben történjen a
kikapcsolódás, többféle felállásban: pl. 3 nap közösen, 3 nap gyerekek nélkül,
2 csak a vér szerintiekkel. Ez csak egy példa, de érdemes kísérletezni. Néha
úgy tűnik, visszalépés, ha változtatunk a közös programmal kapcsolatos
elképzeléseinken, de mindig azt kell nézni, mi lesz a jó hosszabb távon. Ha egy
ilyen program során több vagy maradandóbb a negatív érzés, mint a
családösszehozó élmény, akkor miért is erőltetnétek, miért ne próbálnátok ki
valami mást, vagy valahogy másképp, mint eddig? Ha a változás biztonságot ad a
család egyik-másik tagjának, akkor az apró lépésekkel biztosabban érhetitek el
a célotokat, mintha újra és újra megpróbálnátok ugyanazt, ami nem, vagy túl
döcögősen működik.
Van esetleg
saját megoldásotok, ami megosztható? Küldhetitek privátban is, szívesen
megosztom név nélkül is.
