Gyereket vállalni romantikus, szívmelengető. De félelmekkel teli is,
különösen, ha van már egy (kettő, sok), aki nem is mind a miénk.
Eltöprengünk
azon, vajon ez a fészek biztonságos lesz-e a számára, tartós tud-e majd
lenni, nem úgy, mint az előző, ahová már meglévő gyerekeink születtek.
Az is felmerül bennünk, jól tud-e majd alakulni a testvérség, ami
ugyebár papír szerint is csak félig az. Lesz-e féltékenység amiatt, hogy
a legkisebbnek mindkét édes szülője együtt él, míg a nagyoknak csak
egyikükkel kell beérni a hétköznapokban. S egyáltalán: fogják-e szeretni
a kicsit, ha annak apja/anyja az ő apukájukat/anyukájukat "szakította
el" másik szülőjüktől?
És mi, szülők? Mi tudunk-e majd ezután
ugyanolyan figyelemmel és szeretettel, elfogadással lenni a család többi
gyereke irányába? Nem fog-e elragadni a régen vágyott érzés, hogy végre
szerető pár mellett, végre érett fejjel vállalt gyermekünkkel igazi,
tartós családot alapíthatunk, amibe esetleg nehezítő körülményként
furakodhatnak be a gondok a többi gyerekkel... Fogjuk-e bírni
szeretettel, türelemmel?
Ezek
mind érvényes kérdések, aggodalmak, amikkel érdemes szembenézni - de
semmiképp sem megfutamodni előlük, vagy esetleg visszavonulót fújni.
Abban kell biztosnak lennünk, hogy szeretjük társunkat, s bízni
magunkban, hogy erővel, hittel meg tudjuk csinálni. És meg fogjuk
csinálni!
Egyedül azzal érdemes foglalkozni, hogy ha a
baba jönni akar, legyen meg a helye otthonunkban. Gyerekeink (és
távolabbi családtagjaink) szívébe pedig előbb-utóbb ő maga, a kicsi
fogja kijárni az útját – ha engedjük kapcsolódni őket. Vagyis adunk lehetőséget az együttlétekre, dajkálásra, játékra. Ez már a mi felelősségünk.
Nem
biztos, hogy rögtön menni fog, lehet, hogy kell idő, akár 1-2 év is,
mire a családtagok mindegyike elfogadja az új helyzetet. De ahogy az idő
telik, úgy mindenki érik is, s ha nem tesszük egyedüli középpontjává
családi életünknek a kis jövevényt, ha szentelünk időt a többiekre is,
ugyanakkor a babázásba bevonjuk őket, akkor szépen fognak illeszkedni a mozaikok az új "darabkához". Elhihetitek, a tapasztalat mondatja ezt velem!
Mozaikcsaládok blogja. Ha nem (csak) a saját gyermekedet neveled, ha szingliként elvált apával, egyedülálló anyával jöttél össze, ez a Te blogod. Kapcsolattartás, apás hétvége, közös felügyelet, édesek, mostohák, az új család új szabályai, jó viszony az exekkel, nevelt gyerekekkel, egymással... Hogy az új kapcsolatodnak ne álljanak útjába olyan problémák, amelyek megoldhatók lennének!
Ingyenes konzultáció
2019. április 2., kedd
37. Bővülő család
Labels:
baba,
család,
családalapítás,
féltestvérek,
közös élmény,
mozaikcsalád,
mozaikgyerek,
mozaiktestvér,
patchwork család,
testvér,
testvérkonfliktus
Az életet szeretem minél teljesebben megélni. A problémákat megoldani, s ha tudok, másoknak is segíteni. A reális és pozitív életszemlélet egyszerre jellemez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Fontos a véleményed, mondd el, lehet, hogy épp a te tapasztalataid segítenek valakit át egy aktuális nehézségen!