Mozaikcsaládban annyi mindenki lehetünk egymásnak, attól
függően, hogy közössé alakuló életünk éppen melyik fázisában vagyunk…
Párunk gyerekének pl. lehetünk ismerőse, apja nője, anyja
pasija, ha még nem tart ott, hogy a szülője párjának nevezzen, s nekünk sem
lesz ő rögtön „gyerkőcünk”, idő kell, míg mindkét fél részéről kialakul a
bizalom ehhez.
Lehetünk barátfélesége is, aki nem akar szülői feladatotokat
semmilyen szinten, mondván, van a gyereknek apja, anyja. De ez a barátféleség
kaphat elég tiszteletet tőle, mivel jó hozzá, segítőkész, és nem is akar szülője
helyébe lépni, vagy őt túlszárnyalni. Könnyebben alakulhat ebből kvázi rokoni,
nevelői státusz, mintha erőltetnénk.
Ellenségként is tekinthet ránk, betolakodóként, ha csak
párunkra figyelünk, csak a vele töltött időt igyekszünk minőségivé tenni, s a gyerekre
csak mint szükséges csatolmányra tekintünk. Vagy épp ellenkezőleg: egycsapásra „pótszülők”
szeretnénk lenni, aki – igaz, a legjobb szándékkal – a nevelésébe kezd.
Meg kell értenünk, hogy a mozaikcsaládban évekbe telhet, míg
ahhoz hasonló családi kapcsolatok jönnek létre, mint eredeti családunkban, ahol
a kezdetektől, együtt váltunk szülővé, s alakítottuk ki érték- és szokásrendszerünket.
Társunk számára is lehetünk az első idők nagy szerelméből akadékoskodó
és megértésre képtelen idegen, aki tehetetlenül áll párja és annak exe és
gyermeke elvárásainak kereszttüzében. Nem értjük, mit miért kér a másik, mit
miért tart soknak vagy épp kevésnek, holott elvileg mind ugyanazt akarjuk:
végre nyugalmat, egyetértést, harmóniát.
Máshonnan, más élethelyzetből csöppenünk egymás életébe, és
egy sokszereplős kirakós darabkáiként kell megtalálnunk a helyünket ott. Ez nem
megy egycsapásra, de sikerülhet. Ha minden jól megy, idővel – sok-sok
konfliktuson túl is akár – valóban családtagokként tekinthetünk egymásra, s ez
a külvilág számára is egyértelmű lehet!
Szia.
VálaszTörlésNalunk a kovetkezo helyzet allt fel...talatam egy pasit aki elfogadott olyannak amilyen vagyok a kisfiammal egyutt aki 3.5 eves.fiam apja nem tartja a kapcsolatot velunk szoval abszolut nem befolyasol semmit.minden tokeletes volt koztem es a parom kozott a gyerekkel is ugy tunt megtalalta a kozos hangot .vegul fel ev utan elhagyott mert o nem tudja tovabb csinalni..mert rossz neki ha a fiammal kozeleben van,mindemelett probaltam megerteni hiszen nehez lehet neki belecsoppeni egy ilyen kesze-kusza helyzetbe amiben mi vagyunk a fiammal.probaltam elmagyarazni hogy ez sokkal tobb ido es ne legyene onmagatol nagy elvarasai hiszen nekem sincs.csak fogadja el.na mar most o allitja hogy soha meg igy senkit nem szeretett megis lelepett mert o tudja hogy ez neki nem menne.nyilvan elfogadom a donteset viszont ha valoban szeretett volna akkor epp annyira nem lehetett volna nehez megkedvelni egy 3.5 evest aki mar akkor szeret ha jatszol vele 2 percet.teny hogy a fiam nem a legegyszerubb eset es sok a hiszti es a dac .
A lenyeg az egeszben hogy nem erthetem mi jatszodik a fejeben es hogy idovel valoban lehetett volna jobb de szerintem igen...ja neki nincs gyereke viszont szeretett volna...
Folyamat arrol beszelt hogy egyuteles kozos csalad...aztan egy masfel honap alatt mire rajottunk mi is tortenik es vegre tudtuk volna (vagy legalabb is en) mi a megoldast azt mondta nem tudja ezt csinalni neki ez sok.
Hetvegente volt nalunk.
A lenyeg hogy szeretnem azt hinni hogy lehetseges meg gyerekkel is part talalni,es hogy valaki tenyleg tud ugy szeretni hogy a gyerekem is elfogadja.
Szia, köszi, hogy mindezt megosztottad! Sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatotok! De talán jobb, hogy előbb, mint több év múlva,sok-sok kínlódással a hátatok mögött. Mindig annak a nehezebb, aki belecsöppen egy már kész kapcsolatba, jelen esetben a te és a kisfiadéba. És tényleg lehet olyan, hogy valakinek ez túl nagy terhelés, még ha kívülről nem is tűnik megoldhatatlannak. De megpróbálta, a fél év erről szólt, és jó, hogy ezek után tisztázta az érzéseit, s nem erőltette, ha nem megy neki. Nehéz ezt elfogadni, az biztos, de hidd el, hogy lehet gyerekkel is párt találni, Neked is megvan rá az esélyed! És az is fontos, hogy bár az új társnak tisztában kell lennie azzal, hogy Veled egy kis "csomagot" is kap, de alapvetően Veled alkot párt, s Te magadnak keresel társat, nem a gyereknek pótapukát. Idővel persze kialakulhat köztük is egy bizalmi kapcsolat, de ne ez legyen az elsődleges!
TörlésSegíthet, ha megoldható, hogy időnként csak kettesben legyetek egy-egy napot vagy hétvégét, amikor a kicsi pl. nagyszülőknél van. Vagyis legyen alkalom arra, hogy a kettőtök kapcsolata elmélyüljön, s nem arra koncentrálni, hogy rögtön hárman alkossatok egy csapatot. A kicsinek is idő kell ehhez, és az új partnernek is. Minden jót, mihamarabb!! :)