Sokan nem is tudják, hogy úgynevezett mozaikcsaládban élnek. Én sem tudtam, mikor belecsöppentem, míg párom fel nem homályosított róla. Ő már válása után elkezdett keresgélni olyan ismeretterjesztő irodalmat, ami segít kibogozni, hogy ha új párkapcsolatot szeretne, abban a gyermekei és új társa hogy fogják megtalálni helyüket, s egymáshoz az útjukat. Aztán ahogy én is elkezdtem utánaolvasni, s közben magam is tapasztaltam egy s mást erről a formációról, lassacskán megérlelődött bennem a definíció:
Az (újjá)alakuló családba több helyről érkező, más-más időpontban becsatlakozó tagok (attól függően, hogy az egyszülős család csak egy felnőttel vagy annak gyerekeivel is bővül-e, vagy hogy a gyerekek szintén állandó tagjai lesznek-e a családnak, esetleg csak időnként érkeznek látogatóba) mozaikrészekként rendeződnek kompozícióba, s hordozzák magukon a mozaikképekre jellemző töredezettséget, mint annak szimbólumát, hogy bár egészében véve nem szervesen összetartozó részek kerültek egymás közelébe, mégis közösen alkotnak EGY működő egységet.
A mozaikok, lásd az indító bejegyzés felsorolását, többféle variációban állhatnak össze egy képpé, de legalább egy pár és valamelyikük gyereke szükséges ahhoz, hogy mozaikcsaládról beszéljünk.
Ez a családforma manapság egyre gyakoribb - na nem azért, mert az emberek rájöttek, hogy ez annyira kényelmes, és önként, direktben ezt választják...
A párkapcsolat s a házasság az, amit az ember választ. Örömmel, életre szólóan.
Majd, általában a gyerek(ek) születését követően a pár valamelyik tagja rádöbben, hogy ő nem ezt választotta. Nem így kellene mennie a dolgoknak. Esetleg nem azzal, akivel elsőre gondolta...
S egyszer csak a válást választja.
Mert úgy érzi, nincs más választása.
/Pedig lehetne, a legtöbb esetben volna más út is, amelyiken a szép reményű párok együtt haladhatnának az elején közösen kitűzött cél felé, annyi gyerekkel, amennyit elterveztek - de ez egy másik blog témája... Szerencsére tucatnyi könyv szól erről, melyek közül különösen ajánlott olvasmányok Pál Ferenc művei./
Nem tudja még ekkor, hogy a válással mennyi lehetőségnek int búcsút: a vállvetve megtett közös út élményeinek, a gyerekekkel megélt családi fejlődéstörténet kalandos fejezeteinek, az egységben az erő kikezdhetetlen biztonságérzésének - az együtt kezdtük, együtt érünk révbe jövőkép harmóniájának.
De félre a pátosszal!
A válás megtörtént, és sajnos egyre gyakrabban történik meg, Magyarországon minden második házasság így végződik ma már...
Így alakulnak az egyszülős családok, s a további párkapcsolattól sokszor hosszú időre kitartóan elzárkózó egyszemélyes háztartások, megannyi magányos - vagy legalábbis csalódása miatt egyedül élő - ember. Róluk is lesz szó itt, de többet lehet majd olvasni a mozaikcsaládról, ami újabb reményt adhat válás után az ember lányának-fiának a családi élet, az összetartozás élményének megélésére.
S hogy mit adhat még a mozaikcsalád, arról a következő részben lesz szó. Elöljáróban annyit: sokkal többet, mint gondolnánk. Sokkal több jót, és sokkal több meglepetést magunkkal, a határainkkal kapcsolatban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Fontos a véleményed, mondd el, lehet, hogy épp a te tapasztalataid segítenek valakit át egy aktuális nehézségen!