Lányokat nevelni nem
teher, hanem kiváltság - 15 dolog, amit egy lányos apának tudnia kell
Ezzel a figyelemfelkeltő
címmel jelent meg az interneten a napokban egy frappáns és kedves cikk arról,
mi mindent adhat egy apa a kislányának, hogy önmagával jóban levő, későbbi
partnerválasztását jó alapokra helyező nővé váljon.
Blogbejegyzésem címe
ehhez képest mintha másról akarna szólni... Na igen, vagyunk néhányan elvált
szülők, többségében anyák, akik lányt nevelünk, s biztosan nem én vagyok az
egyedüli, akiben felmerült a válás után, hogy vajon az én szemem fénye, kicsi
tündérlány ugyan kitől és mikor fogja látni-megismerni azt a férfimintát, ami
szükséges az egészséges nővé cseperedéséhez...
Amiről a cikk
szól, javarészt olyan tippek, amikről egyébként is lehet olvasni nevelési,
pszichológiai témájú szakirodalmakban, tehát megalapozottnak tűnnek. Ilyesmikre
gondolok például:
- Gyűjtsünk közös emlékeket
- Mutassunk érdeklődést a számára fontos dolgok iránt
- A közelség nem egyenlő a jelenléttel
- Tanítsuk meg neki, hogy nem minden róla szól
- Figyeli, hogyan bánunk az édesanyjával
Ezek és a többi tipp
persze kicsit bővebben is ki vannak fejtve a cikkben, érdemes elolvasni.
Engem az érdekel, hogy
mi van az édesapjuktól külön élő lánygyerekekkel, akiknek ugyanúgy fontos, ha
nem fontosabb, hogy az anyai nevelésen kívül megkapják az apai/férfi értékeket
is. Bár a legtöbb anya igyekszik és megpróbálja, azért az mégsem sikerülhet
teljesen, hogy apaként is funkcionáljon... Próbálkoztam én is, tudom :) Nagyon szerencsés,
ha az új pártalálásig van a környezetünkben olyan nagyapa, nagybácsi,
keresztapa, barát, aki alkalmas erre a szerepre, aki szívesen foglalkozik
néha a gyerekkel. Ha megtehetjük, keressük is ezeket a lehetőségeket,
nagyon fontos a gyereknek, hogy ne csak anyukájával legyen, hogy
megtapasztaljon másféle viselkedéseket, értékeket és reakciókat is, férfiasakat!
Aztán, idővel,
szerencsés esetben jön a várva várt lovag.
Hozzám is megérkezett
:), és azt gondoltam, de jó, nem leszek egyedül ezzel a szép feladattal!
Félreértés ne essék,
nálunk nem tűnt el apa, "csak" a válás után távol kerültünk
egymástól, s a gyereknek maradtak a kéthetenkénti nagy utazások és a gyorsan
elröpülő hétvégék. Tudtam, láttam, hogy ez nagyon kevés, de tenni nem nagyon
tudtam ellene, csak annyit, hogy amikor csak lehetett (s ez a mai napig így
van), elősegítettem, hogy minél többet tudjanak együtt lenni, hátráltatni pedig
végképp nem hátráltattam. Aki puszta önérdekből, személyes indulatból
megnehezíti a gyerek és külön élő szülője találkozását, nincs tisztában azzal,
mekkora károkat okoz és mennyi pótolhatatlan impulzustól fosztja meg szeretett
gyermekét.
Szóval jött a
szerelmetes férfiú, s vele a remény, hogy a személyes életem rendeződésén túl a
lányomnak is lesz végre minta, aki a mindennapok spontaneitásában magától
értetődő módon közvetíti számára a fentebb említett értékeket. És ez
többé-kevésbé így is lett. Ez valószínűleg minden esetben pontosan annyira
sikerülhet, amennyire a két érintett fél kölcsönösen nyitott rá az adott
életszakaszában és a folyton alakuló család fejlődésének, egyszerűbben szólva
összecsiszolódásnak az adott szakaszában, szintjén. Korábban, a 8–11-es apás bejegyzésekben már volt arról szó,
hogy a becsatlakozó új félnek és a gyereknek egyaránt meg kell adni a szükséges
időt, hogy ráhangolódjanak egymásra, s ebben óriási szerepe van a szülőnek, aki
jó esetben nem elvárásokat támaszt szerettei felé, hanem tapintattal terelgeti
őket egymás felé, és biztosítja őket afelől, hogy nem kell lemondaniuk a
számukra fontos érzelmi szükségleteikről. Magyarán: párja is megkapja a számára
szükséges szeretetet és figyelmet, és a gyerek is, semmi szükség a görcsölésre,
szorongásra.
Szerintem ahhoz, hogy a
családhoz csatlakozó férfiből a gyerek számára minta válhassék, ez az alap –
hogy ne érezze riválisnak, ne érezze édesapja vetélytársának, édesanyja
szeretete elcsaklizójának. Ha nincs erőteljes feszültség, ha kialakulóban ez a
belső biztonság, akkor az egy nagyon jó alap ahhoz, hogy meglássa benne a
férfit, aki anyjával jól, szeretettel bánik, aki őt is értékesnek tartja, akit
ő is tisztelni tud, akivel jót lehet játszani vagy megtanulni tőle valamit
(csomózást, földrajzot, teherbírást, felszabadultságot...) – s idővel: aki
minta lehet számára a párválasztásban, mert úgy épül képe a tudatába: ilyen A
FÉRFI.