Csak pár gondolat:
1., A mozaikszülők, akik jelenleg sokan kénytelenek
otthonról dolgozni, vagy rosszabb esetben elveszítették állásukat, jóval több
kontaktusban vannak a gyerekekkel, mint korábban, ezért a konfliktusok is
esélyesebbek. Nincs azzal semmi gond, ha megpróbálunk kitalálni egy olyan
időbeosztást, amiben minimálisra szűkítjük a konfliktusos együttlétek lehetőségét.
Talán szentségtörés egyesek szemében, de: szerintem nem kell erőltetni a
mindennapi közös étkezéseket sem, ha azt érezzük, robbanásveszély van. Lehet
egy kicsit rugalmasabbra venni az eddigi szokásainkat, jobb a békesség alapon.
Van az a szituáció, mint ez a mostani, amikor elengedhetjük az elveinket a
tartósabb nyugalom érdekében. Inkább próbáljuk megragadni azokat a
pillanatokat, amikor érezhetően pozitív a légkör, próbáljuk meg akkor
megerősíteni a családi egységet egy-egy ötlettel: akár egy jó hangulatú
beszélgetéssel, akár egy játékkal, filmezéssel, tervezgetéssel, stb.
2., Azok a szülők, akik munka, fizetés nélkül maradtak,
joggal aggódhatnak családjuk, külön élő gyermekük eltartása miatt. Sajnos ez
húsbavágó probléma, nem csodálkozhatunk, ha ilyen okok miatt exünk aggódóbb,
türelmetlenebb. Kétségbeejtő, ha az ember elveszíti a biztos (vagy legalábbis
megszokott) talajt a lába alól, s ennek fölébe még a láthatási jogával sem
élhet, nem találkozhat a gyermekével. Lelkileg ez nagyon megterhelő, ezért most
is azt mondom, mint legutóbbi bejegyzésemben, hogy amennyire lehet, legyünk
együttműködők, sőt most segítőkésze(bbe)k a másik szülővel, ami végső soron a
gyerekünk érdekét is a legjobban szolgálja.
3., Akik a járványhelyzet megoldásán dolgoznak – orvosok,
ápolók, mentősök stb. – vagy munkájukból kifolyólag nagyobb eséllyel
fertőződnek, ugyancsak komplikált helyzetben vannak, mikor volt házastársuk
nehezebben engedi hozzájuk a gyerekeket a veszélyhelyzet miatt. Ők is
megérdemlik az együttérzést és a lehetséges együttműködést.
4., A bizonytalanságok miatti stressz, hogy mi minden
következhet, kiélezettebbé teszi a párok kapcsolatát. Elárasztanak minket a
mindenhonnan áradó hírek, ráadásul sokszor ellentmondó információkkal az aktuális
helyzetről és a kilátásokról. Mindenki valahogy próbál megbirkózni ezekkel, ki
az állandó sajtófigyeléssel, ki a hírek elől való meneküléssel, ki az
érvek-ellenérvek folyamatos mérlegelésével, mindenesetre nem nagyon tudunk
semlegesek maradni. Emiatt sok olyan téma, ami egyébként a kapcsolatunk malmára
hajtaná a vizet, elsikkad, háttérbe szorul, nem is jut rá idő, energia, kedv.
Fontos lenne, hogy felismerjük, mi az, ami párosunk javát szolgálja, ami
összehoz a feszült időkben, s nem eltávolít egymástól.
5., Egy hagyományos családban teljesen természetes, hogy szülők
és gyerekeik között erős érzelmi kötelék van. Azonban a mozaikcsaládokban ez
csak az egyik szülőről mondható el, akinek párja ennél sokkal lazábban
kapcsolódik a mozaikgyerekhez. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretheti őt, vagy
nem gondoskodik róla, csak ez a rendkívül meghatározó biológiai kötelék nincs
meg köztük. A mozaikszülő is szeretné ösztönösen megvédeni családját, ám
önzőségnek tűnhet a kérése, mikor erre hivatkozva nem szeretné, ha párja
gyerekei látogatóba jönnének hozzájuk a járvány alatt. Ez nagyon mozaikos szitu.
Amit mégis tehetünk: próbáljunk belehelyezkedni párunk helyébe, és nem a rosszat
látni a hozzáállása mögött, hanem a szándékait kideríteni, s ezek mentén
megbeszélni a dolgokat, s hogy ki mit tudna „beáldozni”, vállalni stb.
6., Nagyon
fontos, és a fentiekkel összefügg: ne hozd olyan helyzetbe a párodat, hogy
választania kelljen közted és a gyereke között. Sosem fair egy ilyen játszma,
de ebben a rendkívüli helyzetben, mint a mostani, ez különösen igaz.
Mindenkinek új, és mindenkinek nehéz ez az időszak. Gyakorold a türelmet és az
együttérzést – ennek van most itt az ideje. Nekünk mindannyiunknak erre van
most szükségünk.