Nem illik egy blogban heteket kihagyni a következő
bejegyzéssel… Sőt, káros, hiszen azt üzenheti, elfogyott a mondanivaló, a
lelkesedés, ötlet…
Pedig erről szó sincs! Aki mozaikcsaládban él, az tudja, hogy
mindig van új téma, új megoldandó helyzet, egy valami nincs: unalom.
Különösen, ha a család arra a szintre jut, hogy megpecsételi
a kapcsolatot: közös tulajdonú lakással, házassággal, közös gyerekkel. S
mindezt egyszerre, nagyjából.
Nálunk ez történik éppen. Boldogság és jó adag izgalom a
döntéseink adta felelősségből kifolyólag. A lakásvásárlás és -átalakítás
hónapokig tartó mizériája közben figyelni és vigyázni a formálódó babára, illetve
mindeközben azon gondolkodni, hogy egy második házasságot hogy lehet úgy
megkötni, hogy az kellően ünnepi is legyen, de harsányságtól is mentes, mert
mégiscsak „másodvirágzás” ez, ki mindenki legyen jelen, stb…, s közben ott a sok
kis meglévő mozaik is, akikre szintén figyelni kell, akiknek az iskolai dolgait
menedzselni szükséges, és még az ünnepek is, tavaszi szünet, egyezkedés a régi
családokkal, hol-mennyit lesznek… ufffff!
Ez mind némileg elterelt a blogírástól, de biztos vagyok
benne, hogy nem vagyok egyedül ebben a formációban hasonló helyzetekkel és
ügytumultussal.
Jó lenne hallani kedves olvasók, a ti történeteiket is, ha
van időtök,
kedvetek, osszátok meg, ki hogy oldja meg a hétköznapok
zsúfoltságát, a helyzeteket, amikor egyszerre kell szülőnek, párnak,
menedzsernek, üzletembernek, jogásznak (és még mi mindennek??) lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Fontos a véleményed, mondd el, lehet, hogy épp a te tapasztalataid segítenek valakit át egy aktuális nehézségen!