Válás után nem az az első gondolatunk, hogy újabb párkapcsolatba kezdjünk, vagyis jó, ha nem ez az első - főleg ha van gyerkőcünk is. De előbb-utóbb eljön annak is az ideje, és jó, ha tudatosan fogunk hozzá, ha tartós kapcsolatban gondolkozunk. Íme néhány tipikus hiba, amit érdemes elkerülni, s rögtön utána az is, ahogy kiküszöbölhetjük.
1., A válási
veszteségünkkel nem foglalkozva idejekorán kezdünk új kapcsolatba.
Elkerülhetetlen, hogy időt adjunk magunknak és
gyerkőcünknek, hogy a csalódás, a fájdalom, düh elmúljon, mert ha nem tesszük
meg ezt még az egyszülős időszakunkban, a fel nem dolgozott érzelmek az új
párkapcsolatunkban fognak nehézségeket okozni. Nehezebb lesz akkor feldolgozni,
amikor is már az új családi identitás kialakításán kellene dolgoznunk. A válás
feldolgozása kb. egy évig tart, és akkor vagyunk rajta túl, ha már nincsenek
bennünk erőteljes érzelmek, indulatok exünk (és esetlegesen az ő új párja,
családja) iránt, ami meggátolná a higgadt kommunikációt a közös csemetével
kapcsolatos ügyekben.
2., Egyedülálló
szülőként a magányérzésünk megszüntetését gyermekünktől várjuk: túlságosan
bevonjuk érzelmeinkbe, együtt alszunk vele, megosztjuk vele lelki
problémáinkat, az ő jelenléte ad megnyugvást.
HELYETTE
Fontos, hogy „megengedjük” gyerekünknek, hogy gyerek
maradhasson, neki való problémákkal, amikkel elbír. A szomorúságunkat,
magányunkat nem tudja megoldani, és ez szorongást okozhat benne, hosszabb távon
pedig magatartási problémákhoz vezethet. Keressünk olyan közösségeket, ahol
sorstársakkal beszélhetjük meg az érzéseinket, és ne hanyagoljuk el barátainkat
sem! Gyerekünknek is segítünk azzal, ha látja, anya és apa egymástól váltak el,
nem az egész korábbi életüktől.
3., Az sem szerencsés, amikor a társkeresés során nem arra fókuszálunk, hogy nekünk nőként/férfiként kire lenne szükségünk, hanem hogy a gyerkőcünk kit tudna elfogadni, esetleg ki lehetne jó „pótszüleje”.
HELYETTE
Tudatosítsuk, hogy a gyerekünknek azzal teszünk jót, ha
boldog apukája és anyukája van. Ehhez egyedüli szempont a saját legónk
megtalálása, nem pedig rögtön egy mozaikdarabka, amihez a gyerkőcünk is illeszkedhet.
A „kirakózás” egy következő lépés lesz, amit majd közösen fogunk megoldani. De
először nekünk magunknak kell jól, biztonságosan illeszkednünk. Túl nagy teher
egy gyereknek, ha neki kell „döntenie” szülei új párjáról, arról, hogy
találkozhatnak-e ők közösen, ott alhat-e náluk az új partner,
összeköltözhetnek-e stb. Ezek mind felnőtt döntések! Ettől még lehetünk, legyük
is tapintatosak, figyelmesek a gyerek érzéseire, neki több idő kell ahhoz, hogy
egy teljesen új élethelyzethez alkalmazkodjon. „Pótszülőt” pedig végképp ne
keressünk – a válás nem jelenti azt, hogy vége a szülőségnek is, a gyereknek
egyaránt szüksége van az apjára és az anyjára, bármit is gondoljunk exünkről
(jól megoldott 1. pont fentebb segítségünkre lesz ebben). Ha jól alakulnak a
dolgok, idővel kialakulhat egy szép, bizalmas kapcsolat is az új társ és
gyermekünk között, érezheti úgy, hogy ő a második (ajándék) apukája, anyukája,
de ez nem lehet célkitűzés a párválasztásnál.
4., Új társként
belecsöppenve a gyerkőccel rendelkező szerelmünk életbe megpróbáljuk a
körülményeket az általunk elképzelt ideálishoz igazítani – javaslatokat
fogalmazunk meg, mit kéne másképp csinálnia neki és a gyereknek, milyen
szabályok, házirend lenne működőképes, milyen érzelmeket és viselkedést lehet elfogadni
egy gyerektől stb.
HELYETTE
Figyelünk, kérdezünk, meghallgatunk, érdeklődünk,
én-üzeneteket közvetítünk (pl. zavaró nekem, hogy…; kirekesztettnek érzem
magam, mert… stb.), igyekszünk kapcsolódni – beszélgetve, játszva, főzve,
focizva stb. Ha ez jól megy hosszú hónapokon keresztül, és elég türelmesek
vagyunk a nem várt reakciókkal is, akkor valószínűleg a mozaikgyerkőcnek
elfogadhatóbb lesz a következő lépés: a közös élet új értékrendszerének,
szabályainak kialakítása. Először párunkkal megbeszélve, majd bevonva a
gyerekeket is. Apró lépésekkel előre haladva, nem felforgatva a korábbi
szokásrendszerüket, időt hagyva a megszokásra, gyakorlásra. Ellenben ha egyből
meg akarjuk mondani a tutit, merthogy biztosak vagyunk a dolgunkban, az elég
nagy valószínűséggel kudarchoz vezet.
5., Az is előfordul,
hogy a fenti hibalehetőségeket valaki mind teljesíti, és ennek következtében
nem úgy alakul a mozaikosodás, amiben igazán jól érezné magát. A közös baba jó
ötletnek tűnik a problémák áthidalására, és az idő is sürget, ha most nem
lépjük meg, mikor…?
HELYETTE
Legyen a bébi önmagáért – ne értünk, ne a családért, ne a
mozaiktesókért! Aztán lehet, hogy mindenkire nagyon pozitívan fog hatni, de ne
adjunk neki még születése előtt feladatot, ráadásul ilyen felelősségtelit, hogy
hozza rendbe a családi zűröket! Csak ha biztos a kapcsolatunk, akkor
vállalhatjuk biztonsággal a közös kicsit, aki így tényleg mindenkihez
kapcsolódhat, lehet a legkisebb közös többszörös, örömforrás, szeretetcsomag.
Ez az új család más lesz, mint az előző, vagy akár a származási családunk. Nem kell úgy tenni, mintha mi sem történt volna, sőt, jobb belegondolnunk abba, mi az, ami nem működött, mert minek erőltetnénk a régi, be nem vált utat, inkább nézzük meg, mit tudnánk másképp csinálni, amitől ezúttal sikerülhet, komfortosabb lehet, a lényegünk elvesztése nélkül. Ezért van ez a blog is, hogy segítséget adjon mindehhez. Lájkold, ha tetszett, és csatlakozz a Mozaikosok közösségéhez! Ha pedig ennél konkrétebb segítségre van szükséged, vedd fel velem a kapcsolatot a blogon található elérhetőségek valamelyikén!