Tinédzser koromban olvastam pár regényt Saint-Exupérytől, akinek nem A kis herceg az egyetlen műve, amiben magvas gondolatok lelhetők fel. Olyannyira, hogy több oldalnyi idézetet szedtem össze a könyveiből, és felolvasásokat tartottam a barátaimnak belőle 😊 Az egyik legütősebb gondolata számomra a fenti, ami A bajtársak c. művéből való.
Semmi sem
számít jobban az emberi kapcsolatoknál itt, a földön. Lehetek bármennyire okos,
tehetséges, erős, bátor, ha nincs, akivel mindezt megoszthatom, akivel mindezek
mentén interakcióba léphetek, nem sokat ér az egész.
Ettől
gazdagodunk igazán, ez tud hosszú távon megelégedettséget és örömet okozni.
Ugyanakkor ez a
mondat nem azt jelenti, hogy halmozzuk a kapcsolatokat, gyűjtsünk
érdekviszonyokat. A fényűzés itt nem a mennyiségre vonatkozik. A minőségi
kapcsolatok azok, amelyek pazarrá tehetik életünket. Nem kell ezekből olyan
sok, de mondjuk alapvetően meghatározza a mindennapjainkat, hogy a családunkkal
(mozaikcsaládunkkal) milyen kapcsolatban is vagyunk.
Szóval rajta,
dolgozzunk a fényűző, pompás életen: figyeljünk oda gesztusainkra, adjunk időt
és figyelmet a másiknak, kérdezzük-hallgassuk, öleljük, ha kell kérjünk
bocsánatot, s ha kell, bocsássunk meg, és legfőképp: ha mindez nehéz, legalább
próbáljuk meg minden nap, törekedjünk a jóra és a még jobbra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Fontos a véleményed, mondd el, lehet, hogy épp a te tapasztalataid segítenek valakit át egy aktuális nehézségen!