Szájal a gyerek, visszaszól, beszól, puffog, ellenáll, bezárkózik, pont azt és úgy nem akarja, ahogy mi azt kitaláltuk… A sor folytatható, igaz?
Csigavér! Ezek a normálisan érő kamasznak az
ismertetőjegyei! Kifejezetten örülnünk kell, ha mindezt megtapasztaljuk, mert
ezek szerint a személyiségfejlődésnek nagykönyvben megírt folyamatán megy éppen
keresztül. Az is teljesen érthető, ha nekünk meg az idegeink rongyolódnak kicsit.
Irány a wellness!
Szóval: mindegy, hogy saját vagy mozaikgyerek, azt értsük
meg, hogy ha nem engedjük kicsit lázadozni, nem tud eltávolodni tőlünk annyira,
hogy elinduljon a saját, önálló útján. S ha nem tud önállósodni, akkor fiatal
felnőttként nem is lesz honnan visszatalálnia hozzánk. Merthogy az érési
folyamat következő állomása ez lenne.
Energiapazarlás volna magunkra venni a kitöréseiket, önsanyargatás lenne búslakodni afölött, hogy mindenki más véleménye jobban számít nekik a miénknél.
Elég, ha arra figyelünk, hogy az igazán kockázatos
kísérletezésektől megóvjuk őket, vagy legalábbis jól felvértezzük őket a
veszélyeik ellen. Ezt pedig nyitottsággal, humorral, közvetlen beszélgetésekkel
érhetjük el. És persze érdemes nem 14 évesen elkezdeni mindezt, hanem
folyamatosan, kicsi koruktól, mindig a maguk szintjén.
Minden egyéb, amit értékként képviselünk, észrevétlenül
vésődik beléjük, mint belénk is, amikor szüleink mintáit fedezzük fel egy-egy
megnyilvánulásunkban. Ez számít igazán, ezért fontosak a mi – amennyire lehet,
tudatos – reakcióink!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Fontos a véleményed, mondd el, lehet, hogy épp a te tapasztalataid segítenek valakit át egy aktuális nehézségen!