Az előző bejegyzésben néhány általános, bár nem triviális javaslatot
gyűjtöttem össze, melyekkel érdemes a mozaikcsaládos életet megalapozni. Most
néhány konkrétabb tipp következik, amelyek természetesen testreszabhatóak,
hiszen itt az „ahány ház, annyi szokás” mondás szó szerint hatványozottan értendő,
vagyis akár családon belül is nagy különbségek lehetnek a családtagok személyiségét,
szocializációját, érték- és szokásrendszerét tekintve… 😊
Elöljáróban
annyit, hogy a szabályokat mindig a saját otthonunkban igyekezzünk betartatni,
a távol élő szülőnél
ne is próbáljuk bevezetni azokat, mert az szinte biztos kudarc. Ha pl. más a
viszonyulás a lefekvési időhöz
vagy a közösségimédia-használathoz, mindig a saját meggyőződésünkhöz
ragaszkodjunk, ha a gyerek alkudozni akar. A gyerekek pedig jól alkalmazkodnak
a különböző szabályokhoz, otthon és az iskolában
is, legfeljebb több időt
kell hagyni a szabályok kialakítására.
Az
egyik legalapvetőbb
szabály az egymáshoz való viszonyulás kérdése, egymás tisztelete. Ez elengedhetetlen
a normális működéshez, úgyis mondhatnám: az együttműködéshez. Mindegy, hogy ki
kinek a kicsodája, az alapvető tiszteletet meg kell adni a másiknak. A jó modor
elvárása nem a gyerek-szülő kapcsolat kérdése, hanem az együttélésé. Más
szavakkal: egy felnőttnek nem kell ahhoz szülőnek is lennie, hogy meghallgassák
és udvariasak legyenek vele, és fordítva. Ha együtt élsz valakivel, tartoztok
egymásnak a figyelmességgel. S mivel a szabályok az egész családra vonatkozó értékrend
részei, tehát nemcsak a gyerekekre vonatkoznak, ezt elmagyarázva jobban azonosulhatnak
vele a kis mozaikok.
A familyeducation.com
nevű oldalon frappáns összefoglalását láthatjuk annak, hogy mi a különbség a családi
értékrend, a szabályok és a határok között.
- Az értékek: általános viselkedési iránymutatás a családon belüli magatartáshoz, problémák kezeléséhez (pl. „mi mindent megbeszélünk”).
- A szabályok ennél konkrétabbak, pl. tévézés csakis lecke után.
- A határok pedig speciális magatartási korlátok, pl. este 9-ig haza kell érni.
Az
értékrend része lehet az például, hogy igyekszünk hetente többször együtt
étkezni, ha lehet, a vacsoránál, mikor egy kicsit több idő van a beszélgetésre,
egymás meghallgatására. Szabály lehet, hogy ilyenkor mindenki kap szót, és nem
szóljuk le a másikat, ugyanakkor nem is élünk vissza a lehetőséggel, hagyjuk
érvényesülni a többieket is. Határhúzás, hogy az asztalnál nem használunk
elektronikai eszközt.
Ha
ezeket nem tartja be valaki, akkor azt a mozaikszülő (mostoha) is szóvá teheti,
így támogatva párját, és kifejezve egyetértésüket. Előfordulhat az is, hogy a
szülő épp nincs otthon, s a gyerek megpróbál kibújni a szabály alól, pl.
tanulás helyett a barátaival akar csetelni, de a szabály ilyenkor is szabály.
Mondhatja a mozaikszülő, hogy „egyetértek anyával abban, hogy gépezni csak a
lecke után lehet, ha kell, segítek benne…” Ha ilyenkor a gyerek vitatkozik,
lehetünk határozottak: „megmutatod a leckédet, aztán foglalkozhatsz, amivel
szeretnél.”
Lehet,
hogy a gyerekek közt olyan egyéni különbségek vannak (akár korban, akár más
téren), hogy nem lehet mindent egységesen elvárni, ilyenkor érdemes kettesben
átbeszélni ezt párunkkal, és az engedményeket jól alátámasztva közölni a gyerkőcökkel.
De pl. a házimunkában való részvétel mindenkire kell, hogy vonatkozzon, ami
hozzájárul az összetartozás és a „mindenki felelős valamiért a családban” érzéséhez.
Megkönnyítheti
az új családi rendszer rögzülését, ha pl. a hűtőre vagy más központi helyre
kifüggesztjük a legfontosabb pontokat, s időnként jutalmazzuk a betartásukat
pl. egy különlegesebb közös programmal, sütizéssel stb.
Eredményesebb,
ha pozitív szabályokban gondolkodunk a tiltások vagy szankciók helyett. Pl. kedvesen
köszönni egymásnak, udvariasnak lenni, kopogni, ha valakihez bemegyünk… Jó, ha megdicsérjük
a gyerekeket, elismerve az erőfeszítéseiket, pl. „ma milyen segítőkész voltál,
pedig láttam, milyen nehéz volt neked. Szép munka volt!”
Egy ausztrál szülőportálon olvastam, és ez nagyon tetszik: a
családi szabályok létrehozása szülői csapatmunka, és nem könnyű. A csapatmunka arról is szól, hogy egymást támogatjuk,
hogy a gyerekek ne játszanak ki egymás ellen. Ha nem értünk egyet valamiben
partnerünkkel, azt sose a gyerekek előtt beszéljük meg, főleg ne veszekedve!
Segíthet megtalálni, hogy mi a
legjobb a családunk számára, ha elfogadjuk: nincs egyetlen helyes és legjobb
módja a dolgok szervezésének. És ez azt is
jelenti, hogy mindkét felnőttnek kell egy kicsit igazodnia a másikhoz!
Végezetül: ahogy a gyerekek
idősebbek lesznek, és a családban is változhatnak a dolgok, érdemes rendszeresen
felülvizsgálni a szabályokat, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy még mindig
működnek és szükségesek.
Remélem, segítettem egy kicsit
a mozaikos együttélés jobb megalapozásában! Minden ezzel kapcsolatos saját tapasztalatot
nagyon szívesen fogadok, osszátok meg! A bejegyzést is! 😊
Bejegyzésemben
az itt található cikkeket is felhasználtam: